Suliújság

Búcsúvers Szász Péter (8a) tollából

Hát, ez is eljött, itt vagyok éppen,
Két hó’ híján 15 évesen.
Egy héttel sok más után bár,
De én is elballagtam már.
___________________________
Állt sok ember az iskolatéren
A nyár (furcsamód, de) hidegében,
Nagy csokrokkal kezeinkben,
Neves lufikkal a légben.

Ültünk ott, mint az ünnepelt osztály
Kik elballagnak lassacskán. Most már
Nincs visszaút, suli, viszlát.
Már csak bukás tarthat itt tán.
________________________________
Mostan mi vagyunk a hős lovagok,
Kik átvészelték AZ időszakot.
Azt az időszakot, amely
Megszűri a népet, ha kell.

Megszűri tesztekkel s kérdésekkel,
Leendő gimidben felelettel
Aztán izgulhatsz, hogy vajon
Hol jutsz át a nagy tűzfalon
_____________________________
Visszatekintve az elmúlt időre,
Túl hamar eltelt ez a 8 év, he!
Hisz ez majdnem egy évtized,
Hova tűnt el mind ez innen?!

De bármennyire is hamar tűnt el,
Ez az időszak kellemesen telt.
Persze volt rossz is bőven, hát, nem is kevés,
De ez örökre megmarad, mint jó emlék.
_____________________________________
Furcsa érzés ez az érzethalmaz,
Lenni iskola nélkül, mint kamasz,
Kötöttségek nélkül, most, itt, e nyáron,
Várni, mi fog jönni az új világon.
_______________________________________________
Rólam már nem beszélhetnek úgy, mint ált’ sulis,
Hanem már csak, s csakis-csak, mint vérbeli gimis
_____________________
Utóirat versike.
Kell egy ilyen is ide:

Nyugodjon le mindenki!
Én nem bukok meg, oki?
Azért írtam azt a sort ki,
Mert kellet a rím, oszt ennyi

Oszd+:

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter